Július 18 SZOMBAT
18 óra Tököli Délszláv táncegyüttes és Kolo zenekar
19 óra Menyhért Vivien táncol
19,30 Fondor zenekar játszik
20,30 KARAVÁN FAMÍLIA koncert és táncház
Július 19 VASÁRNAP
18 óra LIPA SZLOVÁK EGYÜTTES
19 óra ROMANI ROTA koncert és táncház
20 óra BUDA FOLK BAND koncert és magyar táncház
A hazai cigányság elnyomatott sorsában az utóbbi évtizedekben különösen tragikus fejlemények következtek be. Döntő többségünket kiszorították a munkalehetőségekből, a létbizonytalanság pusztító kiszolgáltatottsága, a mélyszegénység lett osztályrészünk. Sújt minket a nemzetiségi elnyomás és a rasszizmus is. Veszélyben van lakhatásunk, egészségünk, önbecsülésünk. E tragikus társadalmi fordulat idején a politikai erők és a média többsége szolidaritás helyett gyűlöletet kelt ellenünk. A kollektív felelősség nemzetközi és alkotmányos jogokat sértő hirdetésével az egész nemzetiséget bűnbakszerepbe kényszerítik. A cigányokat idegennek, ellenségnek, bűnözőnek, élősködőnek beállító háborús uszító propagandát folytatnak velünk szemben.
Ez a folyamat nem áll meg a szavaknál. Megfélemlítő félkatonai demonstrációk, gyújtogatások, gyilkosságok, kivégzések kísérik. Alig találunk példákat a jogállam fellépésére ezekkel szemben.
A cigányok megkérdőjelezett kollektív és egyéni emberi méltóságát a kultúra, a művészet eszközei és intézményei nélkül megvédeni és presztízsteremtő módon újrafogalmazni nem lehet.
Mert ez a lépés nem értékelhető másként, mint hogy hatalmi önkénnyel megfosztották a cigányságot a kulturális önazonosság- és önreprezentáció jogától. Mindez a nemzetiségi elnyomás újabb súlyos bizonyítéka.
Budapestnek 1987 óta van roma kultúrával foglalkozó intézménye. Egy korábbi orvosi rendelőben működik a Romano Kher - méltatlan körülmények között. Nagy zsúfoltságban (talán ha 50 nm a hasznos területük) ám rendkívül színvonalas, hiánypótló munkát végeznek. A kiállításoktól a hangversenyszervezésekig, néprajzi- és szakkönyvtári feladatokig, több tízezer főt látnak vendégül a "Romajálison" és a nyári olvasótáborokban, stb. Fővárosi intézmény a Napház is, amely egy mozi átalakításával lett közösségi tér. Tegyük még hozzá, hogy a főváros lakosságának 5 esetleg 10 %-a kettős identitású, tehát magyar-cigány, avagy cigány-magyar. Ahogyan az ország népességének is. Minden tizenötödik, de sokak szerint minden tizedik magyar állampolgár egyben ehhez a kisebbséghez is tartozik.
Az önreprezentáció, a hasonlóságok és különbözőségek megjelenítésének méltó feltételei nélkül mind a mai napig. Vagyis a rólunk kialakított kép alakulásába nem tudunk beleszólni - intézmények híján.
A Kormány 2007. december 27-én a roma szervezetek követelésére döntött úgy, hogy a Roma Évtized Program következő két évében létrehozzák a kisebbségi kulturális autonómia máig hiányzó országos intézményeit. A Roma Integrációs Tanács civil oldala - a nyolc legnagyobb cigány társadalmi szervezet és az Országos Cigány Önkormányzat - nem pusztán örömmel fogadta a végre megszületett elszánást, de konkrét javaslatokat tett az új intézményre.
Komplex, funkcionálisan tervezett épületet szeretnénk, amely az önreprezentáció méltó helyszíne, ahol van múzeum és kutatóközpont a közös történelem tanítására, kutatására, színház- és hangversenyterem, rendezvényközpont, kiállító és alkotótermek, néprajzi és képzőművészeti gyűjtemény stb. Mindez európai színvonalon, zöldmezős beruházással, a Roma Integráció Évtizede Program akciótervnek, és a romák javaslatainak megfelelően kerüljön kialakításra. Hogy legyen végre polgárjoga a roma kultúrának és általa a roma népnek.
A tervezés elindítására az OKM költségvetésében tavaly 75 millió forintot irányoztak elő. Máig nem tudjuk, mire költötték. Ugyanis legnagyobb meglepetésünkre a civil oldal és kulturális kormányzat egyetértése ellenére tavaly novemberben ultimátumot kaptunk: zöldmezős beruházásra semmi esély, vagy elfogadjuk a Főváros felajánlását, vagy nem lesz művészeti központunk. Idén áprilisban aztán megdöbbenve hallhattuk a részleteket: a Főváros és a Kormány egyezséget kötött, a Szentkirályi utca 7 szám alatti - volt dekoratőr iskola - épületében alakítják ki a - mit is?
Az elején még arról szólt a fáma, hogy országos központot, ahol minden lesz. Aztán már csak fővárosi oktatási és kulturális központot ígértek, amelynek azonban országos kihatása lesz.
Ezt a fordulatot természetesen elutasítja a Roma Integrációs Tanács civil oldala. Mert miközben azon munkálkodtunk, hogy a fővárosi és az országos cigány kulturális központ törekvéseket összesodorva egy fenntartható, sokoldalú, színvonalas intézmény jöjjön létre - nem kettő, csupán egy, hiszen a főváros lakossága fogja leginkább látogatni - egy alkalmatlan épületre akarnak százmilliókat elkölteni, fölöslegesen.
Megértjük és melegen támogatjuk a főváros törekvését, hogy saját intézményeit végre méltó körülmények között akarja elhelyezni. Azonban látnunk kell, hogy ez a szándék óhatatlanul ütközik az országos intézmények létrehozásával. Ha a főváros költheti saját (szakemberek véleménye szerint is alkalmatlan) épületére azt a 900 millió forintot, amelyet a kormány - a civilek nyomására - a roma kulturális intézmények megteremtésére elkülönített - a beláthatatlan jövőbe tolódik ki a roma kulturális intézmények létrehozása. Egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben ez több mint vétek.
Mi a baj Szentkirályi utca 7-tel?
A korábbi dekoratőr iskola belmagassága kb. 4,5-5 méter, 2338 nm összterületéből egyharmadot elvisz a lépcsőház. Fenntartása, kifűtése a szakmai feladatok elől fogja elvinni a költségvetést. Ugyanakkor, és ezt mind a nyilatkozatokból, mind szakemberek elemzéséből tudjuk: nem terveznek szerkezeti átalakításokat. De ha terveznének, az épület akkor sem alkalmas sem színház, sem múzeum, sem hangverseny, stb. funkciók ellátására. Tehát országos - és általunk régóta vágyott funkciók oda nem telepíthetőek. Fővárosi oktatási-kulturális intézményként is csupán tanácskozásokra, összejövetelekre, maximum kisebb kiállításokra kerülhetne sor benne. A 900 milliós - ám szerkezeti átalakításokat nélkülöző beruházás során esély sincs arra, hogy az épület megközelítse például a VI. ker. Eötvös út 10. szám alatti 1,1 milliárdból felújított 4200 nm-es művészeti centrum színvonalát és funkcionalitását.
A főváros által erőltetett megoldás azt üzeni a cigányság számára, hogy ezzel a megoldással ismét végleg lemondanak az országos cigány nemzetiségi intézmény létrehozásáról.
Nem feledhetjük azt sem, hogy a közvélemény szemében felerősítik a túltámogatási mítoszt, miközben a cigányok nem kapnak, hanem elvesznek tőlük. A jelenlegi két fővárosi intézmény (Napház, Romano Kher) ez év végére elhatározott megszüntetésével ugyanis többet vesztenek a romák, mint nyernek. Az új intézményben a tervezett munkatársi létszám kevesebb, mint fele a két intézmény jelenlegi alkalmazotti létszámának. Hogyan lehet majd csökkentett létszámmal bővülő feladatokat ellátni? 
Tudunk jobb megoldást
A Józsefvárosi Önkormányzat egyhangú határozattal több helyszínt is ajánl, amelyek alkalmasak. De hosszútávon gondolkodva javasoljuk a legoptimálisabb változatot elfogadni: új építésű, funkcionális, a hiányzó intézményeket egy komplexumban életre hívó modern épületet, amely illeszkedik a városképbe, és a város kulturális vérkeringésének szerves részét képezi. Például a Gödör fölött vagy az Erkel Színház szomszédságában. Méltó körülmény és méltó feltételek.
Javasoljuk, hozzák létre még az idén az Országos Roma Művészeti Központot. Béreljék ki az Eötvös utca 10 alatti kultúrpalotát. Párhuzamosan kezdődjön el a beruházása a funkcionálisan tervezett, komplex intézménynek. S minthogy a jelenlegi gazdasági válsághelyzetben a telepfelszámolás elhalasztását megengedhetetlennek, a munkahelyteremtést halaszthatatlannak tartjuk, javasoljuk, hogy a tervezett 900 millió egy részét fordítsa csupán a kormány a művészeti központra - önrészként. De vegye igénybe az európai forrásokból finanszírozott Agora programot. A regionális kulturális központok támogatására kiírt pályázat profiljába nyugodtan beleférhetne a legnagyobb hazai kisebbség jogos igényeinek kielégítése.
És miért ne lehetne önálló kiemelt pályázati program a roma önreprezentáció országos hatókörű nemzetiségi intézménye, európai uniós pályázati támogatásból? Mint az Eszterháza-Közép-Európai Kulturális Központ, vagy a Tokaji Fesztiválkatlan kialakítása, vagy a XX. Századi Emlékpontok, a Gödöllői Várkastély, hogy csak néhány, már jóváhagyott kiemelt pályázattal példálózzunk.
Ez könnyebbséget jelenthetne a magyar költségvetésnek anélkül, hogy sérülne az önreprezentációhoz való jog, s hogy eltévesztenénk a fontossági sorrendet: munkát és emberi lakhatást biztosítani a rászorulóknak - ez a mi prioritásunk is. De mondhatjuk azt is, a mostohagyerek felnőtt és beleszólást követel sorsa alakulásába.
Daróczi Ágnes
Phralipe képviselő
a RIT civil oldalának soros elnöke
A magam részéről tehát sokkal inkább azt tartottam, (s ezeken a hasábokon is azt tartom) megbeszélendőnek néprajzos, zenész- és mesekutató, művészettörténész és történész, levéltáros és muzeológus, könyvtáros és kultúraszervező szakértők társaságában: miért van elengedhetetlenül szükség cigány múzeumra, és milyen konkrét haszna lesz belőle az országnak – a hazai legnagyobb lélekszámú kisebbségről nem is beszélve.
Miért van szükség cigány múzeumra?
Az európai civil mozgalmak körében – ha előítélet- rasszizmus elleni küzdelemről van szó – két fogalom jelentkezik meghatározóan: „raising awareness”- avagy öntudatra nevelés és tolerancia. Szerintem mára annyit hangoztatták őket, hogy mindkettő kiürült, tartalom és jelentés nélkülivé vált. Javaslom helyette, az emancipáció fogalmát, amely a cigányság esetében egyszerre jelent, jelenthet életmódbeli felzárkózást, társadalmi mobilizációt, avagy beilleszkedést, és a kulturális sokszínűség jegyében a nyelv, a zene, viselet, stb. megtartását. Ezzel egyszersmind azt is mondom, hogy a hasonlóságok és nem a különbözőségek felmutatásán van a hangsúly. Mert óriási tévedés a cigányság kultúráját a szegénység kultúrájával beazonosítani.
Egy cigány / roma múzeumnak tehát elsőrendűen a történelmet, a szellemi és tárgyi néprajzot kell bemutatnia. És más vonatkozásban is a főáramba való becsatlakozást szolgálva – a köz művelődését, az ismeretterjesztést kell szolgálnia, a lehető legklasszikusabb és a lehető legújabb eszközökkel egyaránt. Európai színvonalon és az ország múzeumhálózatának szerves részeként, állami költségvetésből.
Amikor évszázados hagyományt folytatva a mindenkori hatalom ajtaján a cigány múzeum ( és a hozzátartozó kutatóközpont) létrehozásáért kopogtatunk azt is szeretnénk, ha alkalmunk lenne a rólunk kialakított – ma sajnos rendkívül előítéletes – képet formálni. Megmutatni nagyjainkat a magyar történelemben, (Lippai Balázs hajdúfőkapitánytól, Sárközi Ferenc hadnagyig vagy éppen Citrom- Sztojka László és Bizsu-Dilinkó Gábor ’56-os szabadságharcosokig), eszközöket és technikákat adni az oktatáshoz, hogy a tolerancia és a civil állampolgárok öntudatra nevelése valóban tartalmat nyerhessen.
Még az "autodidakta cigány képzőművészek I. országos kiállítása" után történt, valamikor a nyolcvanas évek közepén, hogy Dutka Sándor újságíró és régiségszakértő létrehozta az első magángyűjteményt roma alkotók műveiből... Neki volt a legnagyobb Balázs János-gyűjteménye, de jó szemmel felvásárolta Pongor Beri Károly, Szécsi Magda, Oláh Jolán sok művét is. Amikor Dutka Sándor nyugdíjba vonult, gyűjteményét az akkori kulturális kormányzat felvásárolta a "létesítendő roma múzeum" számára. Ez 1993-ban történt. Ma ez az imponálóan értékes vagyon is a Magyar Művelődési Intézet kezelésében van. Halott gyűjteményként. Kiállítási tér híján ugyanis minden érték halott. Nézők nélkül semmi esély arra, hogy az alkotók által megfogalmazott üzenet eljusson a ma vagy éppen a holnap emberéhez...
Amikor friss diplomásként 1979-ben az első roma kiállítást szerveztem a X. kerületi Pataky Galériában, nem vártam, hogy kulturális közéletünk megmozdul, és azonnal lesz helyük az újonnan betörőknek. (Balázs Jánost és Horváth Vince szobrász-népművészt kivéve csupa új arc - tizennégy alkotó követelt figyelmet.)
Gondolom, nem kell részleteznem, hogy nem akármilyen csörtére került sor az OCÖ és a Magyar Művelődési Intézet között - a kulturális tárca szeme előtt és közvetítésével. Földiák András igazgató úr úgy érezhette, csatát nyertünk, kezelésünkben marad a roma gyűjtemény, melynek ma már többezres könyv-, plakát-, népművészetitárgy- és metszetgyűjteménye is van. Sőt, Kerékgyártó István nyári alkotótáborainak adományaiból tovább bővült a képzőművészeti részleg is.
Ez lenne hát a megoldás?
Gyurcsány miniszterelnök úr programbeszédében cigányul és magyarul úgy fogalmazott: "Egy Magyarország van, romák és nem romák közös országa".
